Sajnos napjainkban elmondható, hogy a magyar állatartási kultúra hanyatlik és a felgyorsult világunkban már elfelejtettük tisztelni a bőrt, mint hasznos alapanyagot. Hajlamosak vagyunk az állatok nyúzását elkapkodni, a nyersbőrök konzerválását nyűgnek venni. Tisztelet a kivételeknek és a szakszerűen dolgozó vágóhidaknak, akik sajnos egyre kevesebben vannak! Érdekes módon tőlünk keletre és nyugatra ennek az ellenkezőjét tapasztalhatjuk.
NYÚZÁS:
- itt kezdődnek az alapok, felesleges egy rosszúl nyúzott, túlzottan kilyukasztott, szétszakított bőrt konzerválni majd kikészítettni. Ezekkel a bőrökkel nehezebb dolgozni, de ami még rosszabb: ennek ellenére a végeredmény nem lesz tökéletes és a megrendelő csalódottan fogja kifizetni a kikészítési díjat.
- tehát lehetőleg az állatot kivéreztetés után hátsó lábainál függesztve és ne a földön nyúzzuk, ez higéniai szempontból sem utolsó. A végtagok belső (hónalj) vonalait felmetszve a lábakat előfejtjük, majd hasvonalat felmetszve a köldök tájékán már kés nélkül (kézzel) a bőr és a húshártya közé nyúlunk, a hátgerinc irányába "bokszoljuk" ki a bőrt.
- csülkös vadaknál fontos a csülök türelmes kinyúzása. Kellően éles szerszámot, kést vagy szikét, illetve csipőfogót igényel. Vigyázzunk ezeken a részeken a bőr igen vékony és könnyen kivágható. Törekedjünk arra, hogy a paták utolsó izületéig távolítsuk el a csontokat, inakat, ezzel elősegítjuk a konzerváló anyag megfelelő helyre jutását, meggátoljuk a baktériumok elszaporodását, ami szőrvesztést okoz (pálás). Ragadozó állatoknál szintén trófea értékű, ha épek a lábak, fülek, farkak. Lábaknál a karmok utolsó percéig távolítsuk el az izületeket és csontokat.
BŐRÖK KONZERVÁLÁSA:
- a konzerválás lényege, hogy a nyersbőrt annak feldolgozásáig minél jobban tartósítsuk, antibakterizáljuk. A jól konzervált és megfelelő kondíciók között tartott bőrök évekig is eltarthatók, de ennek érdekében egy-két szabályt be kell tartsunk.
- ne húzkodjuk a lenyúzott nyersbőrt vérben, trágyában, ne locsoljuk le, ezek a körülmények táptalajai a bőr bomlását segítő baktériumoknak! Nyári meleg napokon a bőr akár pár óra alatt is megromolhat akárcsak a hús. Ezért gondosan kell bánnunk vele.
- nyúzás után hagyjuk egy kis ideig kihülni a bőrt
- távolítsuk el, kézzel tépjük le a felsleges faggyút, húst, illetve hártyákat, kést csak vastag bőröknél használjunk! A nyersbőr sózása során a nagyobb faggyúcsomókat nem tudja átjárni a só ezért alatta baktériumképződés indulhat meg, ami a szőrtüszők kilazulását okozza és ezáltal szőrhullást eredményez, más szóval pállott, foltokban pállot lesz.
- a kiterített bőrt alaposan sózzuk be, de nem egy csipetnyivel mintha főznénk, hanem rendesen. Ne sajnáljunk tőle pár száz forintnyi sót, hiszen e segítségével marad használható és szép bőr. Szórás után kézzel dörzsöljük bele, a széleket is. A só keresztmetszetében átjárja a bőrt, baktérium ölő és nedvszívó hatású. Alapszabály, hogy a bőr súlyára számítva 30%-nyi só elegendő. Egy átlagos birkabőrre nyugodtan rászórhatunk összesen 2-3 kg. sót akár több részletben is elosztva ezt a mennyiséget, egy átlagos 25-30 kg marhabőrhöz 10 kg.-mal számolhatunk.
- hagyjuk kiterítve a bőrt, ne tekerjük és ne hajtsuk össze!
- a nyersbőr a sózás hatására levet fog ereszteni, ilyenkor a legjobb ha egy kissé lejtős helyen hagyjuk lecsorogni, lehetőleg szellős helyen, az erős napfényt kerüljük el! Ne akasszuk, ne terítsük még fel mert a só le fog peregni róla!
- miután megszikkadt már felakaszthatjuk, szellős helyre teríthetjük, ilyenkor egészen fehér, sókristályos és száraz lesz a bőr. Ez a sószáraz állapot a legkívánatosabb. Páramentes, penészmentes, levegős és lehetőleg hűvös helyen tartandó (padlás, pince, csűr, hodály stb), akár egymásra halmozható, nagy rakatokat, halmokat azért ne képezzünk, időnként nem árt átszellőztetni, kiteríteni őket.
- kistestű vadbőröket, prémeket pl. rókabőrt nyúzás után lógatva, kifordítva a szabad levegőn, szellős helyen szárítjuk, de soha nem a napon. Ügyelnünk kell arra, hogy bőr minden részét érje a levegő. Speciális formára (U alakú fa, megfelelő méretű deszka vagy léc) húzva ez könnyen megoldható, illetve kis fapeckekkel kiékelve a bepöndörödni akaró részeket.
- minden esetben figyeljünk arra, hogy a nyersbőr ne érintkezzen rozsdás fémekkel, dróttal, szöggel! A rozsda örökre megfogja a szőrt, a bőrön lévő sóval pedig reakcióba lép ez később a cserzésnél maradandó károkat okoz.
- ha egy nyersbőr túl sokáig vár a feldolgozásra és ha kellőképpen zsíros, bekövetkezik az avasodás, ami visszafordíthatatlan kémiai folyamatokat indít el a bőrben és nem kívánatos jelenség. Felismerhető jellegzetes avas szagról és a bőr besárgulásából, mumifikálódásából.
- nagyméretű hűtő és fagyasztóládák elterjedésével lehetőség van a nyersbőrök fagyasztására a teljes kihülést követően. Gyakorlatilag ez a legkényelmesebb, legegyszerűbb módja a konzerválásnak, ugyanakkor gyártási szempontból kényesebb, hiszen ha kiolvad azzonnal fel kell dolgozni.
REMÉLJÜK SOK HASZNOS INFORMÁCIÓVAL LETT GAZDAGABB!
HA TOVÁBBI KÉRDÉSE LENNE KÉREM, HÍVJON SZÍVESEN SEGÍTÜNK!